Blog

Köszönök Mindent



Ez egy öncélú bejegyzés lesz de egy barátom azt mondta akkor kell írni mikor az embernek kedve van hozzá. Hát nekem most ezt ki kell írni magamból!

Édesapám sírja koszorúkkal. Nyugodj békében

Édesapám váratlan megbetegedése utáni hírtelen haláláról lesz szó.
Igen szomorú téma és igen nem illik egy fitnesz blogra de majd jövőhéten megírom miért nem tudtok lefogyni. Most meg ez lesz a téma.

Mindig különlegesen erős kapcsolatom volt édesapámmal, neki is rögös élete volt és soha semmi másra nem vágyott csak egy szép családra. Amikor ez megadatott neki jött az első pofon ugyanis hét hónapra oxigén hiánnyal születtem és az agyi sérülésem következménye ez a jó kis spasztikus bénulás. Szóval az öreg ott állt, kb fogalma nem volt róla, hogy hogyan neveljen gyereket. Aztán valahogy mégis elkezdte. Mióta az eszemet tudom rengeteget beszélgettünk. Már öt éves koromról vannak olyan emlékeink hogy ülünk a konyhába és beszélgetünk. Miről? Mindenről! Mindig azt mondta jól el pofáztunk a semmiről vagy négy órát. Ezek alatt a beszélgetések alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz és tényleg mindent megbeszéltünk nem volt titok nem volt tabu. Akkor is ha a másiknak ez nem igazán tetszett. Volt viszont bizalom és megértés és őszinteség. Imádott olvasni barátai nem igazán voltak egy két igaz baráton kívül de azok mindig mellette voltak. Szobafestőként dolgozott szinte minden nap, hogy minél jobb körülményeket tudjon teremteni nekünk a családjának. Lett is okos tv, iPhone, iMac csak ő nincs már. Nagy levegő! És elmagyarázom, szóval az ő szakmája fokozottan rákveszélyes volt. Dohányzott is. Még a betegségének megállapítása előtt vagy öt évvel abbahagyta a dohányzást. Hogy mi történt? mai napig sem tudom felfogni. Egy nap tüdőgyulladás szerű tünetek amik nagyon nehezen múltak. Aztán hát és mellkas fájdalom ami hetekig nem múlt. Ekkor kapott egy beutalót radiológiára a vizsgálat után a radiológus orvos barátom elcsukló hangon közölte, hogy tüdő daganat van ami több helyen is áttétes. Elkezdődött a huzavona intézkedés és a bürokrácia. Én próbáltam mindent kézben tartani és úgy le kommunikálni ezt az egészet, hogy tudjuk tartani benne a lelket.
Mert egy meccsnek akkor van vége mikor a bíró azt mondja. És akkor a betegsége után három hónappal a bíró végét vétett a meccsnek. Itt hagyott minket! Nincs több közös nagy dumálás, nincs több apus kísérj el versenyre. Ő volt az az ember aki belém nevelte a sport szeretetét, ő volt rám a legbüszkébb mikor versenyt nyertem, vagy mikor edző lettem. Ő volt az az ember akinek minden álma teljesült. Mert nem voltak nagy álmai! Egy békés családot akart egy igazi családot ami neki soha nem volt, amit ő teremtett meg magának. És amit az utolsó percig óvott féltett és védett. Megélt egy pár hülyeséget, nehéz időket mint mindenki.

Mindene megvolt, ez enyhíti picit a gyászunkat egyetlen egy dolgot nem tudtam neki megadni, nem élhette meg, hogy unokája legyen. Ez az amire még vágyott volna ez az amire felnőtt korom óta vágyott és nem tudtam neki megadni ezen az egy dolgon kívül én minden neki tett ígéretemet teljesítettem. Mentségemre legyen mondva azért volt egy értelmes menye egy darabig (és itt mindenki nyugodtan eldönti e hogy az ő Inge-e vagy sem) Így búcsúzom tőled édesapám! Várom, hogy újra lássalak de még itt van dolgom.
Nagyon szeretlek!

Fiad Artúr

Külön szeretném megköszönni az édesapámat kezelő orvosok és nővérek áldozatkész és alázatos munkáját. Köszönöm a barátoknak is, hogy a család mellett álltak ezekben a nehéz időkben

Hozzászólások